iskolai házak

házak

A megátalkodott vadak uradalma

MALUS-HÁZ

A férfiak fegyvere a kezdetek óta az erőszak, a fizikai fölénybe kerülés. A Malus-ház tagjai sem képeznek kivételt ez alól. Az iskolában ők képviselik a természettől eredő vad erőt. A Malus-ház tagjai közül kerül ki az a hét személy, akik részt vesznek az évenként megrendezett bajnokságokban is. A Stonewall Stromers világhírre szert tett kviddics csapat tagjai máig a Silencium Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola Malus-házából kerülnek ki. Akadt már kivétel, hogy más házakból kiállított csapatok játékosa kiemelkedő teljesítményt nyújtott, de az elenyésző kivétel csak erősíti a szabályokat. A Malus-ház erőfölénye és fizikum beli fölénye miatt, a házak közt zajló bajnokságok nem tesznek hozzá a házpontokhoz. A Licentia-ház hölgy tagjai ellenségként tartják számon a férfi gárdát, mégis kerülnek ki közülük olyanok, akik szíves örömest engedik ágyukba a másik ház tagjait. Nem sok szerelmi szál köti össze a Malusosokat a nőszemélyekkel, hiszen mondhatni, hogy a házat képviselők legtöbbjének érzelmi szintje megegyezik egy kiskanáléval. A Malus-házra jellemfő a hímsoviniszta életfelfogás. Élvezik hatalmukat, a töretlen férfi uralkodást a világban. Az alapítók korába nyúlik vissza a ház megalapításának története. Mint egy bosszú gyanánt döntöttek úgy a Lachapelle-nők embertelen viselkedését követően a Lambert család férfi tagjai, hogy a nők sorsát megkeserítik az évek folyamán. S ugyan a gyengébbiknem sokáig nem szerzett magának jogokat, még a szabadságot, emberiséget, egyenlőséget is eltörölték részükről. Nem vetettek meg a bigámiát a Lambert család férfiképviselői, s korosztályok szerint sem szelektáltak. Nem volt céljuk gyermeket nemzeni, sőt, a lány gyermekek sorsa kilencvenszázalékban halállal végződött, a fiúkat pedig csak akkor tartották meg, ha azok kellően erősnek bizonyultak. Abban a városban Lambert-szeretőnek lenni volt a legborzalmasabb munka, amit egy nő elképzelhetett magának. A házat gazdagítókról nem mondható el, hogy felfogásuk túl sokat változott, hiszen nem sok nőre figyelnek fel, oktatóik között is elvétve akad csupán a gyengébbik nem képviselője közül. Hagyomány tisztelőek, s büszkén dagasztják mellkasukat, ha házuk alapítója kerül szóba. Emelt óraszámban tanulnak mugliismeretet, tekintettel, hogy évek óta engedélyezettek a varázstalan emberek által kigondolt sportok az iskolában. style="position: absolute; margin-top: -135px; margin-left: 92px; -webkit-transform: rotate(-18deg);">

házak

Angyaltemető

LICENTIA-HÁZ

A Licentia-ház különlegessége, hogy tagjai között kizárólag fiatal lányok sorakoznak fel. Ami azonban köztudott, hogy a nők nem egyformák. Ahogy megtalálhatóak a törékeny, kecses, tiszta, ártatlan és jámbor tanulók a házban, akiket a fehér liliom jelképez, úgy az érem másik oldala is felcsillan. Az erotikus kisugárzással bíró, érett nőt képviselő, gaz csábítók a kígyó jelképében szerepeltetik magukat a ház címerén. Egymásnak ütköző érdekek gyengíthetnék a házat, ha nem lenne a női tolerancia minden mást felülíró. Nincs bírálat, nincs csúfondáros lejáratás, nyilvános megszégyenítés. A ház, ahol a legfontosabb az önmegvalósítás. A felvételt nyertek első útjába az erkölcsök, a büszkeség és a női bűbájosság varázsszavai akadnak először. A szexuális absztinencia nem erőszak, de egy szűk kis csoport nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nagykorúság után bekövetkező szerelemből köttetett házasság első éjszakájáig megőrzi szüzességét. A kisiklott, bűnös paráználkodók büntetésének tartják azon lányok terhességét, akik nem vigyáztak eléggé testükre. Persze a felsőbbrendű szentbeszéd szóba sem jöhet, a nővéri intés viszont gyakori. A ház tagjai külön bájitaltankönyvet írnak, amelybe a lányok és nők részére kikísérletezett főzeteket gyűjteményezik. Szabály, hogy egyetlen illegálisan rögzített bájital sem kerülhet illetéktelen személy kezébe. Ezt a fogadalmukat a megszeghetetlen esküvel hitelesítik. A hagyomány idestova százötven éve tart. Nem szokványos, és az igazgatósághoz is több kérvényt kellett benyújtani, hogy az ötödik évfolyamtól felfelé járókat tanítási napon kiengedjék a bentlakásos iskola falai közül, hogy átlátogassanak a közeli árvaházba és ott segítsék a magukra maradt, elanyátlanodott mágus porontyokat. Valaki önfeláldozásból jár át az ódon, fáradt falak közé, valaki pedig az elszakított gyermekét látogatja. Ki hinné, hogy a Licentia őrzi a legtöbb titkot a házak közül. A ház története a sötét alapítók korában gyökeredzik, ahol az alapító Lauren Lachapelle felmenői között kemény feminista elveket vallókat találhatunk. A Lachapelle családba tartozó nők hittek benne, hogy férfiak nélkül is képesek helyt állni az élet bármely területén. Egyetlen fizikai munkában sem foglalkoztattak férfiakat. A hálószobai rabszolgamunkán kívül, mely nem állt másból, mint az anyakorba lépő nők megtermékenyítése, semmi másra nem használtak férfiakat. A körülbelül tucatnyi férfi rabszolgát húsz és harminc éves koruk között a pincében, állatokat megszégyenítő életkörülményekbe kényszerítették. Egy négyzetméteres kutyaketrecekben éltek, a napi fürdetésüket a testükre borított szappanos víz biztosította, enni kizárólag zsírosan maradt porcogós báránycombot kaptak, s még azt is szégyellték tőlük. A Lachapelle nők mindig biztosították a tökéletes gének öröklődését, s a kiszemelt áldozatokat szerelmi bájitallal gyűjtötték össze a hét utolsó napjára eső vásárnapokon. Aki használhatatlanná vált, s kijött az első ősz szőrszála, fejét vették, s pogácsába nyomva az állatokkal zabáltatták fel ehető részeit. Nem egy leszbikus hajlamú asszony található a történelemben, akik e család sarjai voltak. Az iskolai ház szégyelli alapításuk történelmét, s igyekszenek jó cselekedeteikkel enyhíteni a kegyetlen múltú varázslócsalád démoni lápját. Titokban akadnak a történetet tisztelők, sőt, a házon belül leszbikus, saját nemükhöz vonzódó boszorkányok is elvétve felbukkannak. Legnagyobb ellenségük a férfiakból álló [b]Malus-ház[/b]. style="position: absolute; margin-top: -135px; margin-left: 92px; -webkit-transform: rotate(-18deg);">

házak

Tiszták és elérhetetlenek

SEORSUM-HÁZ

A francia alapító családok közé egy vérbeli angol nemzetiségű mágus is bekeveredett, aki ragaszkodott hozzá, hogy az iskola falain belül legalább egy ház képviselje a valódi, romlatlan, feudális világból megmaradó aranyvérű családok habitusait. A ház választásnál nem kizárólag a felvételt nyert diák értékeit veszik figyelembe, annak tulajdonságait, a családi ráhatás sokat számít a beosztási ceremónián. Az évtizedeken, évszázadokon át tisztavérű családok sarjai általában azonnal bekerülnek a ház tagjai közé. A házon belül rengeteg az ellenségeskedés, hiszen éppen a jellemek, erények és gyengeségek egymásnak eresztéséből fakadnak az éles ellentétek. Összetartásról kizárólag a vér tisztaságának megóvásával kapcsolatban beszélhetünk. Noha, manapság egyre több az ellentmondás az érdekházasságokkal kapcsolatban. A fiataloknak meggyűlt már a történelmükkel is a bajuk, nem tartják számon felmenőik nevét. Az egyik legintelligensebb házként tartották sokáig számon, hiszen bizonyítási vágynak nincsenek hiányában az idejárók. A szülői szigort a fiatalok újdonságokra, változásokra való kívánata hágja meg. A tanárok előszeretettel kivételeznek a Seorsum diákokkal. Az iskola támogatói között nem egy fiatal szülője található meg. A szülői kéréseknek megfelelően az igazgatóság igyekszik úgy írni az órarendeket, hogy a Seorsum és a Levidensis ház nebulóinak ne kelljen ugyanazt az előadást hallgatnia. Az idejárók igényei jóval magasabbak, mint az iskola más tagjaié. Származásukból adódóan felsőbbrendűnek érzik magukat, így a tanulótársadalom hierarchiájának csúcsára képzelik magukat. Gőgösek, nagyképűek, és előszeretettel szórják családjuk aranyát. A házak közötti pontversenyt hét éve töretlenül magasan nyerik. Titokban működtetett klubjuk van, melybe csak a felsőbb évesek nyerhetnek tagságot. A szerveződés célja, hogy kiűzzék az oktatási intézményből a mugli születésűeket. Nem látják az előre haladást, a vezetőség munkáját a klub tagjai gyakorta bírálják, hiszen ők maguk is tájékozódtak az angliai esetről, s mivel már nem, hát ők akarnak szembeszállni a kirobbanni készülő botránnyal. Ott átkozzák sárvérű társaikat, ahol csak érik. A kirívó, halállal végződött esetet, vagy a kínzásba fulladt éjszakák véres porát a szülők befolyása söpri el. style="position: absolute; margin-top: -135px; margin-left: 92px; -webkit-transform: rotate(-18deg);">

házak

Az elnyomott lázadók

LEVIDENSIS-HÁZ

Hogy lehet valami egyenlő és testvéri, ha belülről félelem fúrta éles határvonal választ magának házat? A Silencio Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola egyetlen háza, mely bárkit maga közé fogad. A ház tanulóinak kilencvenkilenc százalékát mugliivadékok alkotják. Az iskola igazgatósága által néhány évvel ezelőtt lefektetett szabályok értelmében nem juthat egyetlen helyi aranyvérű család sarja sem a ház tagjai közé. Az Európából indult mugli származású mágusok elégtételnyerése a kanadai partokat nyalogatja. Elkülönítetten - tanulás élményétől és lehetőségétől meg nem fosztottak -, akadályok nélkül nyerhetnek felvételt a nagy múltú intézménybe. Az óvintézkedések hátterében a lázongástól való félelem áll, valamint az aranyvérű famíliáktól érkezett panaszok, akik nem kívánják egy légtérben tudni negyvenöt percen keresztül csemetéiket a nem tiszta vérből származókkal. Az ellentétek még a szőnyeg alatt forronganak, az indulatok karma nem kapott bele az ellenségekbe. Mégis jól érezhető a szándékos szelektálás a vezetőség részéről. A ház legnagyobb ellensége az iskolán belül a [b]Seorsum-ház[/b]. Az idekerülő diákok nyíltszívűek, megvetik a hazugságot, szorgalmasak, és összetartóak. Messziről jött, kiközösített diákot is szívesen befogadnak, így általában az angliai üldöztetés elöl menekülők itt lelnek szerető barátokra. Egységben az erő jelmondattal működő klubjukban bárkit örömmel látnak.  Nem kovácsolnak előnyt maguknak mások gyengeségéből. Családként néznek szembe az iskola más tanulóival. Nem riadnak vissza a nyilvános vitáktól, éjszakai becsületvédő párbajoktól. Az iskolai újság szerkesztése a Levidensis-ház tagjainak kezében van. A napi cikkek előszeretettel bíráló és kritizáló hangzatúak, a támadások véka alá rejtve jelennek meg a sorok között. E ház tagjainak száma a legalacsonyabb. Mivel a mugliszármazásúak besorolásáról szóló törvény csak két éve került beiktatásra, felsőbb éves diákok körében nem ritka, hogy elszórtan, más házakban is találhatóak sárvérű nebulók. style="position: absolute; margin-top: -135px; margin-left: 92px; -webkit-transform: rotate(-18deg);">

házak

A piromágus leszármazottjai

CAMINUS-HÁZ

A hatalmat kezdetek óta az birtokolta, aki valami nálánál hatalmasabbat, vagy a szomszédfaluból érkező mende-mondákat felül író különlegességgel bírt. Félelmet keltő újdonságnak számítottak a vöröslő lángcsóvák, főleg, ha azok egy idős vándor tenyeréből fakadtak. A mocskos, hosszú utak porából képződött köpeny alatt a kilencvennyolc éves Damien Glaisyer rejtőzködött, akit negyven éve üldözött a rendhatóság uralkodó árulás vádjával. Muglik körében hirdette okíthatatlan tudományát, míg az iskola konstruálói fel nem fedték titkának eredetét. Az addig három férfiből és egy nőből álló tanács feloldozta Glaisyert bűnei alól, s tanári állást ajánlottak számára iskolájukban. Árgús szemekkel követték az idős férfi minden megmozdulását. Gyanakodtak, figyelték, s minden szavát megkérdőjelezték. Rejtélyeit az iskola falai között hagyta halála után. A mágiatörténelem tankönyvekbe neve az évezred egyik legnagyobb varázslójaként vonult be. A Caminus-házat viszont csak halála után ötven évvel hozta létre a tanári gárdában még életben maradt alapító, Lauren Lachapelle, a Licentia-ház feje. A sötét korban a professzoroknak meggyűlt a baja a kirívó viselkedésű, körmönfont, acsarkodó felvételizőkkel, így a legfiatalabb házba sokáig azokat sorolták, akik magatartásbeli problémáikkal érkeztek. Az alapok tisztázásával, s az 1900-as évek elején feltűnő pyromágusnővel, Lindsey Edelsteinnel, aki Glaisyer leszármazottjának vallotta magát, újraértelmezték a Caminus-ház értékeit. Sámánok, csalók, tolvajok, aljas kofák, jósok, bűvészmesterek és a cirkuszi mutatványosok minden ármánykodó gondolatát örökölt tanoncok kerültek az elmegyógyintézetbe való elmék helyére. Minden hájjal megkent, dicstelen elveket vallók gyülekezete lett a ház. Ravasz, furfangos agytekervények bírói voltak ők, akiktől a legtöbb diák tartott, s ha csak tehette messziről elkerülte. A rettegett ház ellen sokáig tiltakoztak a szülők, kérték az eltörlését, megszüntetését, viszont eddig egyetlen igazgató sem adta fel a hagyományokat, s tartották magukat a nagykönyvben megírtakhoz. Vállukra vették a terhét a társadalomból érkező támadásoknak, vállalták minden egyes diákjukért a felelősséget. Rufus Gordian igazgató úr idején a Caminus-ház igazi védelmet kapott. Teret nyertek a sötét bűbájok, az illegális főzetek, s a magukat védelmező diákok kegyetlenségei kevésbé kerültek korholásra. Az idejárók kapzsik, pénzéhesek, legtöbbjük hírnévre vágyik, elismerésre. Diáktársaik viszont félik őket, mintsem tisztelik. A ház sokáig megőrizte hírét, a varázsvilág gyakran fiatalkorúak börtönének is nevezi a Caminust. A Caminus helyiség a legnyüzsgőbb, hiszen nem csak a boszorkányok és mágusok járkálnak fel-alá, hanem a megvásárolt házi manók is, akik az államokban még nem nyertek szabadságot. Előszeretettel ugráltatják, s használják csicskásuknak ezeket a megfélemlített teremtményeket.   A mágiát nem félnek öncélúan használni, úgy élnek, mintha rájuk semmilyen szabály nem vonatkozna. Az első évtől kezdve tanulnak animágiát. Az egyik legkitartóbb ház, hiszen bármit megtesznek, hogy kitűnjenek az átlag közül. Ha más tantárgyakban nem is, de ebben az egyben mindig is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A házban nem hemzsegnek a pyromágusok, elvétve, évfolyamonként sem tíz található belőlük, hiszen ez egy ritka képesség! Jelen vannak a tűz urai és úrnői, aki ezen képességükkel mániákusan hencegnek, de alacsony számban.