Világunk

Voldemort legyőzését követően fellélegezhetett a varázsló világ, bár a Roxfortra, s a Mágiaügyi Minisztériumra hatalmas feladat várt , helyre kellett állítani a Varázsló- és Boszorkányképző iskola megrongálódott szárnyait. A háborút megsínylett fiatalok és idősek hosszú ideig nem tudták túl tenni magukat sérelmeiken, veszteségeiken , ezért követelték a minisztérium közbelépését, hogy soha többé ne történhessen meg az, hogy egy valaki hatalomhoz jut és ártani próbál a sárvérűeknek. Harry Potter szerte Európában elismerésre tett szert, ám a történtek után neki is szüksége volt arra, hogy megeméssze barátai elvesztését , s feldolgozza a történteket.

A Minisztérium és az Aurorok közös fellépésével rövidesen olyan intézkedések láttak napvilágot, melyre korábban még nem volt példa a varázslóvilágban. A legújabb célpont az aranyvérű családok háztartása lett, az Aurorok engedéllyel söpörtek végig a jómódú családok kúriáiban, s ha olyan dolgot találtak, mely akár csak egy kicsit is kapcsolatba hozhatta Őket Voldemort követőivel, a halálfalókkal, arra azonnal lecsaptak. Nem tűrték meg a tradíciókat, a sötét mágiát folytatókat súlyosan megbüntették. Mindezen intézkedések leginkább az aranyvérű családokat érintették, hisz a rettegő sárvérűek veszetten vicsorogva követeltek elégtételt veszteségeikért. Az Aurorok is az oldalukra álltak, s jócskán elszaladt velük a ló. Két év elteltével minden megváltozott az európai varázs lakta településeken. Auror parancsnokságokat helyeztek el, megnőtt az aurorok hatalma, amit sokan nem megfelelő célokra használtak. Bosszúvágy, elégtétel…ezen gondolatok lebegtek egyes sárvérűek gondolataiban, amint megkapták a plecsnit mellkasukra. Azóta felbolydult a világ, a helyzetet megelégelt aranyvérű családok nyugatra szöktek, s csak azok maradtak, akik beletörődtek az őket nap mint nap érő megalázásba. Mindezen szörnyűségek híre még 1993-ban eljutott Kanadába is, alig a botrány kirobbanását követő pár napon belül, s az ott élő máguscsaládok a következőeket olvashatták: 

„Roxmorts utcái auroroktól hemzsegnek, az aranyvérű családok rettegve várják, hogy mikor törik rájuk az ajtókat, lobogtatnak házkutatási parancsot és gyűjtenek be mindent, ami a sötét varázslattal kapcsolatos lehet. Az aranyvérűek már nem csak a minisztériumból szorultak ki, de az auror parancsnokságok minden napos ellenőrzésével is számolniuk kell. A családok felháborodottak, hisz sokan köztük korábban sem támogatták Voldemort Nagyúr pusztító hadjáratát. Mégis, rajtuk csattan az ostor. A kérdés már csak az, hogy még meddig tűrik ezt a bánásmódot? Van-e joga az auroroknak ilyen eszközökhöz folyamodniuk? Mikor lép közbe a Minisztérium? Rita Vitrol, 1999. február 3. London.” 

A kanadai aranyvérű családok a cikket nem vették semmisnek, nagyon is valósnak érezték a veszélyt, s miután tudomásukra jutott az, hogy az ottani Minisztérium is hasonló lépésekre készül és hamarosan már Kanadában és az Egyesült Államok Varázsló társadalmaiban is Auror parancsnokságokat fognak elhelyezni, úgy döntöttek, lépniük kell. 1999. március 14.-én a Thibault kúria könyvtárában öt fő alapításával megalapult a Consilium Regnum, egy titkos , aranyvérűek alkotta tanács, akik kilétüket nem akarták felfedni. Céljük nem más, mint hogy megerősítve egymást, tagokat toborozzanak, beléjük neveljék a régi eszméket, s normákat és megvédjék az aranyvérű családokat. Meg akarnak erősödni, hogy idővel majd felvehessék a harcot az elkanászodott és bosszúért vicsorgó sárvérűekkel szemben, akik közül egyre többen kerülnek Aurori székbe. A megalapulás óta eltelt két év, a tanács tagjai napról napra gyarapodnak, s hetente tartanak tanácskozásokat arról, hogyan s mitévők legyenek. Az egyik alapító, Rufus Gordian – a Silencio Boszorkány-és Varázslóképző intézet igazgatója - elhatározta, hogy csírájában fojtja el a fiatalok zavarodottságát és olyan oktatást teremt meg intézményében, mely igen is alkalmazza a sötét varázslatokat, sőt arra buzdítja a diákokat, hogy ha kell, ne féljenek használni ezen varázslatokat és bűbájokat. A világ tehát felbolydult, üldözőkből üldözöttek lettek, a Consilium Regnum és a Silencio azonban nem hajlandó meghunyászkodni a hatalomhoz jutott, vicsorgó sárvérűek előtt, akik több száz évre visszanyúló családi tradíciókat akarnak sárba tiporni, megszűntetve ezzel az egykori aranyvérű családok hatalmát, jogait, s létüket.